Gróf Szapáry Gyula (Pest, 1832. november 1. – Abbázia, 1905. január 20.) a főnemesi szapári, muraszombati és szécsiszigeti gróf Szapáry család sarja. Apja, gróf Szapáry József, udvari tanácsos, anyja, báró orci Orczy Anna volt. Már egyetemi évei alatt Heves és Külső-Szolnok vármegye szolgálatában állt, s annak gazdasági egyesületét vezette. Kilencszer volt képviselő, 1867-től vármegyéje főispánja is.
1869-től belügyminiszteri tanácsos, 1870-től a Közlekedési Minisztérium államtitkára. Később pénzügyminiszterként nagy érdemei voltak a magyar államháztartás konszolidációja terén. Vezette a közlekedési tárcát is, majd földművelésügyi miniszter lett. 1890-92 között miniszterelnök volt, 1904-ben pedig a Hitelbank elnökéül választották.
A Szapáryról elnevezett utca jelenleg is Szolnok egyik legrégibb és legjellegzetesebb utcája. Elévülhetetlen a szerepe Szolnok megyeszékhellyé nyilvánításában, a szandaszőlősi térség annak idején Szapáry birtoka volt, és a terület Szolnokhoz csatolásával érte el, hogy városunk legyen a megye székhelye.
Fekete Tibor az átadási ünnepségen jelentette be, hogy a díjat adományozó Szolnok Város Jövője Közalapítvány számára 1.200.000 Ft támogatást nyújt, mint magánszemély, melyből szolnoki általános iskolai diákok egy évi ösztöndíját biztosítja az alapítvány.